A felelősség nemessége és a politikai egó játék

Glauk Konjufca miniszterelnöki megbízatása minden bizonnyal a legkényesebb pillanat ebben a politikai patthelyzet korszakában az országban. Egyesek úgy vélik, hogy ez egy manőver, hogy az időt a rendkívüli választások december végéig, mások pedig egy őszinte kísérlet, hogy hozzon létre egy rövid távú kormány, amely szolgálná az állami stabilitást.

Úgy vélem, hogy ez egy lehetőség minden téma számára, talán utolsó, hogy a nap, kristálytiszta, hogy ki a koszovói politika valóban az állam és a nemzeti érdek a személyes ambíciók és a párt számítások.

A korábbi ellenzék ismételten megismételte, hogy nem akar koalíciót a Vetevendosje Mozgalommal. Joguk van hozzá! Ennek eredményeként, bár az LVV volt az első a legutóbbi választásokon, nem biztosította az egyszerű többséget a kormány megalakításához. Ugyanakkor a korábbi ellenzéki pártok azt is kijelentették, hogy nem működnének együtt egymással. Tehát ebben a “ -es mozaik velük, sem ezek, ” nem marad funkcionális megoldás az ország számára.

De ha ezek a hozzáállások ma állandóak, mi fog változni az új decemberi választások után? A Parlament összetétele átalakul-e oly módon, hogy jelentősen megváltozzon a parlamenti matematika? Aligha! A mozgalom, de nem elég, hogy visszafordítsa a logika a jelenlegi patthelyzet.

Akkor nem kerülünk megint ugyanabba a helyzetbe? És ha a pártok hajlandóak változtatni álláspontjukon a decemberi rendkívüli választások után, miért nem azzal, hogy megmentik a polgárokat és az államot egy másik választási folyamattól néhány héten belül?

Ez az egész helyzet a kifejezett egó és a politikai felelősség hiánya következménye. Ahelyett, hogy az államra gondolna, a párt választási érdekeit veszi figyelembe. A nemzeti ok megállapítása helyett a felek számításai érvényesülnek.

De az államok nem az egóra építenek, hanem a felelősségvállalásra.

Ezért hiszem, hogy Glauk Konjufcának történelmi lehetősége van: bizonyítani, hogy az állam túljutott a párton. Ha valóban Koszovót akarja szolgálni, akkor fel kell ajánlania a Közgyűlésnek egy CECV ERI JOPARTAK-ot (nem egy olyan LVV-t, amelyet csak nem szavaztak meg), egy olyan csapat szakmai, őszinte és nemzeti tanúival, amelynek egyértelmű, több hónapos megbízatása van arra, hogy a legfontosabb állami feladatokat tavaszig elvégezze, amikor a rendkívüli választásokat szervezett és politikailag körültekintő módon lehet tartani.

Ha egy ilyen kormányt konkrét programmal javasolnak, akkor még a korábbi ellenzéknek is szavazniuk kell róla, nem politikai, hanem állami intézkedésként.

Ez lenne a módja annak, hogy mindenki, és mindenekelőtt Koszovó tiszteletét élvezze. Ily módon a Konjufca és a korábbi ellenzék is kilábalna ebből a politikai zűrzavarból, ami azt mutatja, hogy mindenekelőtt az állami nemesség terhét hordozhatják.

Ellenkezőleg, ha még ezt a lehetőséget is a játékokra és számításokra használjuk, attól tartok, hogy az országot a patthelyzet ördögi körébe helyezzük, amely csak árt közös jövőnknek.

Koszovónak ma olyan emberekre van szüksége, akik a különbségekben, nem a falakban építenek egységet; akik hitet inspirálnak, nem pedig megosztottságot; akik az államot maguk elé helyezik.

Mert végül az állam a legnagyobb testamentum, amit egy generáció elhagyhat egy másikat.