Amikor a politikai mítosz erősebb lesz, mint a gazdasági valóság

A háború után Koszovó nem volt tökéletes állam, hanem egy építés alatt álló társadalom volt. Politikai pluralizmus, viszonylag kiegyensúlyozott képviselet, infrastruktúra-fejlesztés, a magánszektor növekedése, intézményfejlesztés, nemzetközi támogatás és egyértelmű euro-atlanti orientáció alakult ki. Egyetlen párt sem uralta teljes mértékben a politikai színteret, és ez egyfajta természetes demokratikus irányítást hozott létre.

Az elmúlt években azonban veszélyes narratíva alakult ki: hogy semmi sem történt Koszovóban “, hogy minden korábbi kormány csak egy kudarc volt, és az országnak forradalmi változásra van szüksége, nem pedig intézményi reformra. Nem csak politikai kritikáról van szó, hanem Koszovó fejlesztési történetének elutasításáról is.

Az ilyen politikák támogatásának nagy része a diaszpórából származik. A diaszpóra fontos szerepet játszott a háború utáni koszovói családok túlélésében és az országgal való gazdasági kapcsolat életben tartásában. Az idők során azonban Koszovó egy része inkább honvágyon, frusztráción és politikai idealizáción keresztül kezdte látni Koszovót, mint az itt élő polgárok mindennapi valóságán keresztül.

Ez jelentős paradoxont hozott létre: azok, akik nem viselik napi szinten a koszovói politikai döntések következményeit, erősen befolyásolják az ország politikai irányát. Forradalmi narrátorokra, konfrontációkra, nacionalista retorikára és erkölcsi illúziókra szavaznak, míg az élet, a fizetés, a szociális biztonság és a stabilitás Koszovón kívül van.

Másrészt a diaszpóra belépett az ingatlanpiacra. A diaszpóra-tőke nagy része nem az iparra, a termelésre, az exportra, a technológiára vagy a fenntartható munkahelyek megnyitására irányul, hanem a lakás-, lakás- és földvásárlásra. Ezeket a tulajdonságokat gyakran nem használják valódi lakásra, hanem befektetésnek, érzelmi biztonságnak vagy spekulációs eszközöknek tekintik.

Ez komoly gazdasági eltérést eredményezett. A hazai és a földárak sokkal gyorsabban emelkedtek, mint a Koszovóban élő és dolgozó polgárok jövedelme. Egy helyi bérrel rendelkező fiatalember nem versenyezhet a Svájcban, Németországban, Ausztriában vagy skandináv országokban nyert tőkével. Így a koszovói lakos fokozatosan ki van zárva hazája lakáspiacából.

A probléma még komolyabbá válik, ha a valódi ajánlatokat mesterségesen csökkentik. Bár sok lakás épül, némelyikük üres marad, áremelésre tartják őket, vagy évente csak néhány hétig használják őket. Szóval van építkezés papíron, de valójában nincs elég hozzáférhető lakás az itt élő polgároknak.

Ez ágazati inflációt eredményez a gazdaságban: emelkedő lakhatási árak, bérleti díjak, földterületek, építőanyagok és városi életköltségek. Még ha a hivatalos általános infláció csökken is, a polgárok az alapokban érzik a válságot - lakhatás, bérleti díj, élelmiszer, közlekedés és életszínvonal.

Ebben az értelemben Koszovó kettős válsággal néz szembe: a külföldi szavazás egy része politikailag támogatja a radikalizmust és a populizmust; gazdaságilag ugyanaz a külföldi tőke járul hozzá az ingatlanárak spekulációjának növekedéséhez. Ez politikailag polarizáltabbá és gazdaságilag megfizethetőbbé teszi az országot.

A belső támogatás egy része, különösen a városi és civil csoportok részéről, a miniszterelnök, mint lázadó, erkölcsi és rendszerellenes figura képére épült. Sok ember számára ez nem csak az állam adminisztrátora, hanem a régi elit elleni bosszú szimbóluma is.

Ez a klasszikus populista mechanizmus: a kormányzás valódi teljesítményét a politikai kép iránti érzelmi lojalitás váltja fel. Ez veszélyes az államra nézve. Mert ha a vezetőt forradalmárnak tekintik, a kritikáját árulásnak tekintik, minden kudarcot szabotálnak, és a nemzetközi veszélyt összeesküvésnek mutatják be az ország ellen.

Ebben a pillanatban a demokrácia meggyengül, és a politikai tömeg pszichológiája lép a helyébe.

A fő probléma nem csak egy párt vagy egy vezető. A probléma a következő modell létrehozása: Koszovó hazafias retorikával, de spekulációgazdasággal; Koszovó érzelmi szavazással, de legyengült intézményekkel; Koszovó drága lakással, de alacsony bérekkel, Koszovó sok konstrukcióval, de kevés produktív fejlődéssel, Koszovó nagyon politikai erkölcsös, de kevés valódi felelősséggel.