A pszichológus megerősíti: a rokonai féltékenyebbek, mint azok, akik nem tudják

A modern pszichológiának egyértelmű magyarázata van erre a jelenségre: A családtagok gyakran negatívabban reagálnak egy tag sikerére, mint a kívülállók. Ez a hatás a családon belüli rivalizálás, egy koncepció, amelyet évtizedeken át tanulmányoztak a szociális pszichológiában és az idegpszichológiában.

A társadalmi összehasonlítás elmélete (Festinger) azt magyarázza, hogy az emberek állandóan hasonlítanak azokra, akik jobban hasonlítanak rá, és senki sem olyan, mint a testvére, húga, unokatestvére, vagy rokona. Amikor a családon belül valaki elér valamit, mások agya aktiválja az önbecsülést, az összehasonlítást és gyakran a limfómás rendszert, amely olyan primitív érzelmi reakciókhoz kapcsolódik, mint a féltékenység és a félelem.

A tanulmányok azt mutatják, hogy minél közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg, annál erősebbek a sikerei a másikra. Ez nem gyűlölet. Tiszta biológus. Az agy megtapasztalja a siker, mint a kockázat a státusz, a szerep és az egyensúly a családi rendszer.

Ez a jelenség kifejezettebb az olyan kultúrákban, mint a miénk, ahol a családnak magas elvárásai vannak, merev szerepei és erős összehasonlítási érzései. A pszichológusok szerint ez “a család csendes konfliktusa”, ahol az egyik tag öröme nem a gyűlölet, hanem a hierarchia megértése miatt válik szorongássá.

Sok esetben a kívülállók csak információnak tekintik a sikerüket. És az összehasonlítás gyakran okoz fájdalmat.

Ezért az emberi sikert gyakran inkább a házon kívül, mint belül ünneplik./ Periszkopi /